Gyerekkorom óta a boxer a kedvenc kutyafajtám. 1975-ben léptem be a MEOE-be, és bár kezdetben elsősorban kiképzéssel foglalkoztam - részt vettem például a Vakveztő Iskola újraindításában -, l981-ben boxer küllembírói vizsgát tettem, s azóta is csak ezt a fajtát bírálom. Az l981-ben alapított Metál kennelben a valódi tenyésztői munkát Budaörsre költözésünkkor, l992-ben kezdhettem el egy Tétényvölgyi szukával. Egy l993-ban vásárolt Boxer-Mann szuka /Inez/ és Hoss-kölyök kölykeként l995-ben megszületett Metál Dia nevű kutyám, aki l996-ban fiatal világgyőztes lett. Ineznek ezután nagyapjától születtek kölykei. Egyikük Hetti 20 hónapos korára többszörös CACIB győztes lett. Kennelünkből több győztes kutya került ki. 2004-ben Dia egyik lányától és Ceccobeppe della Talpa olasz év- és klubgyőztes kantól született a champion Xora. Ő egy spanyol kannal, az ATIBOX-győztes Quijote d'Esqalaival lett fedeztetve 2007-ben ebből az alomból tartottam meg Ánizst, aki champion és többszörös CACIB-győztes lett. Ánizs 2009 végén született kölykei igen bizokodóvá tesznek, mivel szép homogén alomról van szó. Ami pedig a boxer tenyésztés jövőjét illeti határozott álláspontom, hogy a nem kellően átgondolt tenyésztés nagy alomszám mellett pillanatnyi sikert eredményezhet ugyan, csak éppen a továbblépést és a szintemelkedést velyézteti. A világ boxer tenyésztésében sok olyan kennel volt és van, amelyik két-három szukára alapozva egyszerre kevés alomszámmal rendelkezik. Ezeknek a munkája a mai napig hatással van az állományokra. Üdvözlettel Bánkuti József Aranykoszorús mester tenyésztő |